9. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

Mike zsibbadtnak érezte magát, amikor az ócska, öreg busz megállt néhány száz méterre a Vega'sGas& Moteltől. A gondolattól, hogy újra szembe kell néznie a főnökével, meg kell magyaráznia, hogy valójában nem dugta meg Vanessat, és hogy mostantól rendes alkalmazott lesz, fizikailag rosszul lett. De mivel alig volt pénze a buszjegyre, nem volt más megoldás. Vissza kellett térnie a tervezéshez. Most, hogy ízelítőt kapott egy másik életből, még motiváltabb lesz, hogy félretegyen egy kis pénzt, és végül Vegasba költözzön. Egy év múlva, ha szerencséje volt.

Végigsétált az aszfalton, a kosz az arcába szállt. Már szinte érezte a benzin szagát, és ez émelyítő emlékeket idézett fel benne a hosszú, semmi fontosság nélküli napokról, a büdös szobáról, amelyben csak egy ágy fért el, és a beteljesülés teljes hiányáról. Megint ez lett volna az élete. Legalább kezdett sötétedni, így nem kellett elviselnie az égből áradó kínzó hőséget. Körülötte minden olyan lilás árnyalatot öltött, amitől még a száraz föld is túlviláginak tűnt a lába alatt. Nem bánta volna, ha Jamie-vel együtt sétálhatna ezen az úton.

Egy autó hajtott ki a töltőállomásról, és halk zúgással elhajtott mellette. A motel mellett néhány jármű parkolt, de az állomás eléggé kihaltnak tűnt. Ez volt az, a szégyenkezés útja, a rémálma. Úgy tartotta a táskát a karján, hogy a tenyere izzadt volt. Mike már messziről is látta, hogy Vega feláll a kopottas, öreg székből, és az ajtó felé veszi az irányt. Ez nem lesz szép látvány.

Vega olyan erővel lökte ki az ajtót, hogy az zörgött, amikor a falnak ütközött. Kissé széttárt karral állt meg a bejáratnál, a sörhasa kilátszott egy régi trikó alól, ami valaha fehér volt, de most valamiféle egészségtelenül sárgás színű. Legalább nem volt nála fegyver.

– Hé, Vega úr! –Mike mosolyt erőltetett az arcára, ahogy odalépett egykori és remélhetőleg leendő főnökéhez.

– Nocsak, nocsak, csak nem a tékozló fiú az–vigyorgott Vega.

Mike nevetett, bár semmi vicces nem volt a helyzetében. Ez kellett, hogy legyen élete legmegalázóbb napja. Még annál a napnál is rosszabb, amikor a testvére melegpornót talált a számítógépén. –Igen, azt hiszem. A dolgok pénteken kicsit kicsúsztak a kezünkből, nem igaz?

Vega felhorkant, és keresztbe fonta a karját a hasa feletti dombon. –Nem számítottam rá, hogy felbukkansz azelőadás után.

Mike egy homlokráncolással lépett Vegahoz, amely remélhetőleg bocsánatkérőnek tűnt. –Igen, én valahogy... be voltam drogozva. Ismeri Mr. Jaguárt? Kokaint adott nekem a garázsban, és én valahogy megőrültem. Elnézést kérek érte. Soha nem feküdtem le Vanessaval. Nagyon tisztelem őt.

Vega a homlokát ráncolta. –Mindezek után meg kellene csókolnod a lábát! Bár kétlem, hogy valaha is szóba állna veled.

Mike lenézett a lába előtt kúszó bogárra. Most így érezte magát. Vega lábai előtt mászik. És amikor ezt gondolta, Vega rálépett arra a valamire, és a piszkos cipőjével eltörte a kis hátát. –Igen, úgy lesz. Soha többé nem kokózom, főnök.

– Ó, szóval most már főnök? –horkant fel Vega. –Azt hittem, abban a pillanatban kirúgtalak, amikor elővettem a pisztolyomat.

– Mi lenne, ha két hétig ingyen dolgoznék, hogy kárpótoljam a stresszért, hmm?–Mike a drága ruhákat tartalmazó műanyag zacskó fogantyújára szorította a kezét. Itt volt az ideje, hogy az összes cuccát felrakja az eBayre.

Vega összehúzta a szemét. –Nem tudom... mi a garancia arra, hogy nem teszed meg újra?

– Ígérem, ember. Ismersz engem, nem szoktam levadulni. –Mike mélyet szippantott a forró levegőből, és zsebre dugta a kezét.

– Egy hónap. Enni kapsz –mondta Vega, és Mike már tudta, hogy ez olcsó pirítóst és lejárt szavatosságú élelmiszert jelent a boltból. Szörnyű, de vállalta a kockázatot.

– Köszönöm a lehetőséget, Mr. Vega –motyogta Mike, és kezet rázott vele. A háttérben zümmögés hallatszott, így talán egy eltévedt sofőr vetett véget Mike szenvedésének?

– És egy dollárral csökkentjük az órabéred, amíg úgy nem döntök, hogy újra megbízhatok benned –mondta Vega. A szeme lassan összeszűkült, ahogy megcélzott valamit Mike válla fölött.

Mike kifújta a levegőt és összeszorította a fogát, de átnézett a válla fölött a hangzavar miatt bosszankodva. A szája tátva maradt, amikor látta, hogy nem egy autó zavarja meg a beszélgetést. Egy fekete helikopter ereszkedett le a motel melletti üres parkolóba, porfelhőt kavarva maga körül.

– Mi a f... –mondta Vega, alig hallhatóan a zajban.

A kosz és a szemét hömpölyögni kezdett mindenfelé, amit a száguldó levegő mozgatott, amikor a gép az épület mellett landolt.

– Ez egyáltalán legális? –kérdezte Vega, miközben figyelte, ahogy a helikopter ajtaja kinyílik, és egy férfi alak jelent meg. A fickó kiszállt a parkolónál, és az üzlet felé sietett, nyakkendője és öltönykabátja a levegőben lebegett.

Mike állkapcsa még lejjebb esett, amikor felismerte, hogy a férfi nem más, mint James. Mi a fenét keresett itt? Mike leejtette mindkét táskáját, és csak bámult. A helikopterrel a háta mögött, abban az elegáns öltönyben James olyan előkelően nézett ki, hogy Mike szíve megdobbant.

James kocogni kezdett, az arca nyílt és őszinte volt, ahogy közeledett Mike felé, aki ott állt Vega boltja előtt. Két méterre tőle megállt, és egy pillanatnyi tétovázás után tett még egy lépést. Pislogott egyet. –Szia.

– Szia –szólalt meg Mike.

– Mi a faszt keres itt Mr. Jaguár? Kokaint adsz Mike-nak, te szarházi? –Vega elsétált Mike mellett, és James mellkasát bökdöste.

– Mi van? –James megrázta a fejét, tekintete Mike-ra siklott. Elpirult és kifulladt. –Hogy mi? Nem, csak kávét ittam.

Mike a homlokára csapott, és azt kívánta, bárcsak eltűnhetne. –Mit keresel itt?

James visszanézett a helikopterre, Vegara, majd ismét Mike-ra. –Magunkra hagyna minket, kérem?

Vega kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Mike egy nyögéssel megállította. –Majd én elintézem, jó? –mondta, és megragadta James karját, magával húzta, el Vegatól.

– Annyira örülök, hogy itt találtam rád –suttogta James, és úgy követte, mint egy bábu. –Már attól féltem, hogy Isten tudja, hová mentél, és nem érlek utol.

Mike a homlokát ráncolta, amikor meglátta a kötést James kezén. Ez sokkal könnyebb téma volt. –Mi történt veled? Mit keresel itt?

James pislogott, és a fehér anyagra pillantott. –Ó, ez? Megütöttem Richardot, és... igen, még sosem csináltam ilyet, úgyhogy megsérült a kezem.

– Miért ütötted meg? Úgy értem... valószínűleg megérdemelte, de miért?

James széttárta a karját. –Azt mondta, hogy látott téged elmenni, és tett egy olyan megjegyzést, amitől... egyszerűen... bekattantam.

Mike felvonta a szemöldökét.Szóval Jamesben mégiscsak volt valami.

A csend csak a helikopter zúgása miatt volt elviselhető. James az ajkába harapott, és annyi levegőt szívott be, hogy a mellkasa mintha egy mérettel nagyobb lett volna. Megfogta Mike arcát, és enyhe homlokráncolással közelebb lépett hozzá.

– Sajnálom.

Mike megpróbált másfelé nézni, de lehetetlen volt, különösen, hogy az érintés olyan meleg volt a bőrén. –Semmi baj. Azt hiszem, csak más dolgokat keresünk.

James megrázta a fejét, és megkereste Mike kezét, és erősen megszorította. –Ne menj el.

– Nem tehetem meg a pénzért, Jamie. Azt hittem, megtehetem, de nagyon furcsa érzés olyasvalakivel, akit kedvelsz. –Mike mély levegőt vett, próbálta lelassítani a mellkasában dübörgő szívét.

James kiengedett egy borzongató lélegzetet, és bólintott, a haja lebegett a mozgó levegő hatására. –De ezt próbálom elmondani neked. Én is kedvellek téged. Csak gondoltam... furcsán éreznéd magad, ha elvárnám, hogy két együtt töltött nap után csak úgy, a semmiért tarts velem.

– Nem mintha lett volna különösebb tervem. –Mike végre rá mert mosolyogni Jamesre. Lehet, hogy Jamie ugyanígy érezhetett iránta? Az egész teste lángra lobbant a gondolatra, hogy nem ő az egyetlen, akit lenyűgözött az együtt töltött idő.

Jamie ádámcsutkája megmozdult. Az arca lágynak és frissnek tűnt a lenyugvó nap lilás fényében, amitől apró mosolya még édesebb volt. –Tudom, hogy furcsa, de még sosem éreztem így. Nem akarlak eltemetni a múltam többi részével együtt –mondta, és erősebben megszorította Mike kezét.

– Nem? –Mike kicsit közelebb lépett, képtelen volt megállni, mintha a kék szemek magukhoz vonzanák.

James bólintott, a szeme elsötétült. –Amikor veled voltam, olyan... jó érzés volt. Minden; a hangod, ahogy megérintettél. –Nyelt egyet, és suttogni kezdett. –Ahogy te bennem vagy... valóságosnak érzem magam tőle.

Mike nem tudta megállni, hogy ne szélesedjen ki az arcán a vigyor. Imádta ezt hallani. Ezt mindig is szerette volna hallani. –Igen, utána nem tudtam megtartani a pénzt. Bármennyire is szükségem lenne rá. Nem a büszkeségről van szó, nem akartam, hogy kevesebbnek tűnjön, mint ami volt.

Jamie keze lecsúszott Mike arcáról, és megszorította Mike mindkét kezét, olyan közel állt hozzá, hogy a mellkasuk majdnem összeért. –Szóval... velem jössz?

– Miért? Elviszel a helikoptereddel? –horkant fel Mike, és a dicső gépre pillantott, amely éppúgy nem illett a ronda motel elé, mint egy repülő szőnyeg.

Jamie szeme csillogott. Jóképű arca túlvilági volt, mint egy filmben. Itt csókolóznak a szereplők a végén. –Gondoltam, szívesen repülnél egy ilyennel, mielőtt elkezdesz dolgozni a jogosítványodért.

Mike az ajkába harapott, és úgy megszorította Jamie kezét, hogy fájtak az ujjai. –Nagyon szeretnék.

Jamie kinyitotta a száját, de aztán hang nélkül becsukta. Közelebb hajolt, mellkasa Mike mellkasának dőlt, és a szájuk találkozott. Jamie-é puha, buja, biztonságos volt.

Mike belemosolygott a csókba, és a kezét Jamie hajába csúsztatta. Nem voltak szavai arra, hogy leírja, mit érzett, de remélte, hogy a csókja mindent elmond. Jamie karja szorosan a nyaka köré fonódott, ahogy a csók elmélyült. Egy rövid pillanatra olyan volt, mintha máshol lennének, de végül James elhúzódott, és elmosolyodott.

– Bárhová mehetünk, ahová csak akarunk. Te választasz.

Mike ötletekkel teli fejjel a helikopterre nézett. Úgy tűnt, hogy a világ végre megnyílik Mike Miller előtt. –Walmart.

 

VÉGE