3.-4. Fejezet

 Harmadik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

Az út többnyire kínos csendben telt, James néha-néha véletlenszerű dolgokról beszélt. Legalább azt kifejtette, hogyan lett az előkelő sportautó büszke tulajdonosa.Mike nem értette az összes technikai részletet, de kiderült, hogy James, aki most már mérnök volt, egy hordozható laboratóriumi gép feltalálója. Kicsi volt, viszonylag olcsó, és egyre népszerűbbé vált a kis települések orvosi központjaiban. Mike le volt nyűgözve, de a furcsa hangulat még akkor sem oszlott el, amikor behajtottak egy bevásárlóközpont melletti parkolóba, amely mindössze tíz percre volt az úti céljuktól.James megjegyzése, hogy milyen furcsa, hogy Mike-nak nincsenek kapcsolatai, mindenféleképpen kellemetlen helyzetbe hozta Mike-ot. Nem volt benne része. Na és akkor mi van? Ez nem azt jelentette, hogy nem akarta. Egyszerűen csak sosem jött össze neki. Most már nem csak heterónak érezte magát, hanem a melegségében is kudarcot vallott. Arról nem is beszélve, hogy még a képzeletében is émelygett a szopástól, amitől valószínűleg a melegség terén is kudarcot vallott volna. Lefogadta, hogy a szuperszexi James aljasul jól szopott, hogy tudta, hogyan kell mélytorkozni, meg mindenféle szarság.

James megköszörülte a torkát. –Gondoltam, szeretnél az alkalomhoz illően felöltözni. Mit gondolsz?

Mike a homlokát ráncolva nézett rá. Miért érdekelte volna Lovelace-t, hogy mit gondol? –A hétvégére a tiéd vagyok. Öltöztess fel, amibe csak akarsz.

James a homlokát ráncolta, és a kormánykerékre nézett. –Azt akarom, hogy kényelmesen érezd magad. Így jobban fogod érezni magad a szerepedben. Biztos vagyok benne, hogy tudunk kompromisszumot kötni.

– Nem szeretem annyira az öltönyöket. De valószínűleg azok a menők a puccos, légkondicionált szállodádban? –Ez lett volna a PrettyWoman pillanata, vagy mi?

James felsóhajtott, és kicsatolta a biztonsági övét. –Tudod, nem kell úgy kiöltöznöd, mintha az Oscar-gálára mennél.

– Nem tudom. –Mike kiszállt a kocsiból, már nem volt biztos benne, hogy mit is jelent James pasijának megjátszása. –Inkább inget viselnék kabát nélkül. Ja, és azt a keretes szemüveget. –Talán James szívesebben dugna, ha Mike okosnak nézne ki?

– Az nagyszerű lenne. És vehetnénk néhány farmert és alkalmi cuccot is, ha van kedved hozzá. –James széles mosollyal nézett rá. Felemelte a fejét, és megdermedt, de végül Mike tarkójára tette a kezét. –Szóval... gyakorolunk, ha már itt tartunk?

– Igen, persze. –Mike átkarolta James derekát. Kellemesen kemény volt.Mindig is úgy gondolta, hogy csodálatos lenne, ha lenne egy gazdag barátja, aki csak úgy odaadná neki a dolgokat, de ebben a helyzetben már nem volt annyira biztos benne, hogy mit gondol erről.

James szeme elsötétült, de halk kuncogással félrenézett. –Folyton elfelejtem, milyen hosszú a karod.

Mike a homlokát ráncolta. –Mit akar ez jelenteni? Ez valami elvont flörtölés? Mert én ezt nem értem.

– Nem... csak már egy ideje nem randiztam.Kapirgálod a rozsdát a szerelmi ízületeimről…Istenem, ez sem sült el jól –nyögte James. Megcsípte az orrnyergét, miközben az arca kipirult. Az a világos bőre volt az egyik olyan tulajdonsága, ami miatt olyan könnyű volt őt ugratni.

– Hát, ez igazából nem randi, szóval lazíts, és mondd el, amit akarsz. Hacsak nem akarod, hogy megolajozzam a „szerelmi ízületeidet”, vagy valami szarságot. –Mike a bevásárlóközpont ajtaja felé vezette. Furcsa érzés volt nyilvánosan melegnek lenni, mintha minden egyes szempár körülöttük rá szegeződött volna. A Walmart műsor egy nagyszerű mutatvány volt, de most az egész sokkal valóságosabbá vált.

James felsóhajtott. –Oké, első lecke: soha ne mondj ilyeneket a szállodai szobánkon kívül. –Odasétált a pláza térképéhez, és összehúzta a szemét, láthatóan valami konkrétumot keresett.

– Azt mondtad, hogy „szerelmi ízületeidet”–motyogta Mike. Már nem tudta, mit akar James.

– Igen, ez szörnyű volt. Felejtsük el, és menjünk tovább valami előkelő randira. –James felnézett a térképről, és a keze Mike keze köré zárult. –Menjünk el vásárolni, aztán megihatnánk egy kávét.

– Elegáns. –Mike idegesen felnevetett, érezte, hogy izzad a keze. Csak arra tudott gondolni, hogy nyilvánosan fogja egy srác kezét, és nem valami őrült, adrenalintól túlfűtött mutatvány miatt tette.

James keze kisebb volt, mint az övé, kevésbé húsos, de annál melegebb.Nem emlékezett rá, hogy valaha is így fogta volna meg a srácot. Még a pláza légkondicionálója sem tudta volna megállítani a testében szétáradó meleget. Bámulták őt. Elítélték. Mindez most történt. Tudta, hogy ez csak színjáték, de senki más nem tudta.

– Képzeljük el, hogy kártyázom a konferencia néhány résztvevőjével. Én nyerek. Mit csinálsz? –kérdezte James. –Mutasd meg nekem.

Mike mély levegőt vett, és mosolyt erőltetett magára. –Szép munka! –Megveregette James hátát. –Ööö... elkaptad őket, Tigris?

James pislogott. –Próbáld újra.

Mike torokhangon morgott, és lehalkította a hangját. –Ez nagyszerű volt, ma este olyan keményen megduglak, ha még több pénzt nyersz. –Közelebb hajolt, és megszaglászta James fülét.

James összeszorította a száját, és a padlót nézte. Jó harminc másodpercbe telt, mire összeszedte magát, és újra megszólalt. –Komolyan beszélek. Nem mondhatsz ilyeneket nyilvánosan.

– Csak próbálok bátorító pasid lenni. Te szereted, ha megdugnak, én pedig ezt a szolgáltatást nyújtom neked. –Mike kuncogott, és elképzelte, hogy egyedül vannak, nem veszik körül őket kíváncsi szemek. Meglepődött, hogy valójában senki sem szólt semmit. Legalábbis nem voltak olyan sokan a környéken.

– Én nem ezt akarom tőled. Azt akarom, hogy a partnerem légy. Csókold meg az arcom, és mondd, hogy jól csinálom, vagy valami ilyesmi –morogta.

Mike nyelt egyet. Nem az ő hibája volt, hogy nem tudta, hogyan kell bánni egy férfival. –Mondj egy másik példát. És menjünk el valahová.

– Elmegyünk az áruházba. –James a folyosó végén lévő nagy bejárat felé biccentett, ami drága helynek tűnt. –Még egy példa? Milyen helyzetek miatt aggódsz a legjobban?

– Nem akarlak zavarba hozni, amikor a konferencia-barátaid jönnek –nyögte ki Mike, követve James-t. Egyáltalán, mikor lett valaki olyan, mint Lovelace, ilyen főnökösködő? –Mint például, hogy milyen emberek a barátaid ott? Nyugodtak, nagyon komolyak, vagy viccelődjek velük, bratyizzak velük?

James bevezette őt az üzletbe, és végigvezette a folyosón, amely a női ruházati részlegen vezetett keresztül, ahol gyönyörű próbababák álltak a legújabb márkakollekciókban. Sóhajtott egyet. –Nem a barátaim, és pont ez a lényeg. Nyíltan meleg vagyok, és ezt nem mindegyikük helyesli. Itt jössz te a képbe. Szükségem van rád, hogy te legyél az álompasi, akiről mindannyian látják, hogy egy jó fogás, még akkor is, ha heterók.

Mike lassan bólintott, és erősebben megszorította James kezét. –Hogy azt képzeljék, hogy ha melegek lennének, én lennék a trófea pasi?

– Igen, de jobb, mint némelyikük hülye felesége –motyogta James. Felemelte a fejét, hogy apró mosollyal Mike-ra nézzen. –Csak nem akarom, hogy túl egyértelmű legyen. Tudod, Obamáék.

Mike visszamosolygott. –Meleg Obamáék, ígérem.

James az ajkába harapott és bólintott. Az évek során olyan jóképűvé vált, hogy az nem volt túl egyértelmű, de Mike látta a hasonlóságot James tinédzser énjével. Jamesnek még csúnya kiskacsaként is remek csontozata volt, magas arccsontja és egyenes orra. Aztán ott voltak a dús ajkak, amelyek egy nagyszerű szopás ígéretét hordozták magukban.

– Szóval, mit vásárolunk? –kérdezte Mike, és elkezdte böngészni a férfiosztály elején bemutatott ingeket. –Ja, és miért nem a barátaid ezek a fazonok?

James felhorkant, miközben kivett egy ruhát, mielőtt visszatette volna egy kerek állványra. –Csak bizonyos érdeklődési körökben osztozunk, és úgy teszünk, mintha barátok lennénk. Nem hiszem, hogy beilleszkednék közéjük, de ezt nehéz megmagyarázni.

Mike nem tudta elhinni, hogy Jamesnek tényleg vannak álbarátai. –Ez meglepően hasonlóan hangzik, mint a középiskolában. De azok nem a stréber barátaid vagy ilyesmi?

James megállt, és egy magas, szürke öltönyös próbababát bámult. Összevonta a szemöldökét, és bólintott. –Most, hogy belegondolok, igen. Azt hiszem, még mindig én vagyok a kocka meleg srác. –Megköszörülte a torkát. –Azt mondanám, hogy szükséged van egy fehér ingre, és legalább egy más színűre.

– Jól áll nekem a szürke. –Mike felnézett a próbababára. Nem viselne ilyesmit mindennap, de kíváncsi volt, hogy nézne ki egy ilyen finom öltönyben. –És te nem vagy egy kocka meleg. –Mike szemügyre vette Jamest. A srác olyan elegánsan nézett ki. –Te edzel, ugye? –Mike felvonta a szemöldökét, és az öklével James hasát bökdöste.

James megmerevedett, de ez csak egy pillanatig tartott. –Igen, minden második nap. Van egy huszonnégy órás edzőterem a bérházamban. Válaszd ki a neked megfelelő ingeket, és felpróbáljuk őket.

– Felpróbáljuk őket? Segítesz felvenni? –Mondta Mike, és vigyorgott a lehetőségen. –Szeretem, hogy olyan nagy és feszes vagy. Szeretném látni, ahogy felpróbálod a cuccokat.

James kuncogott. –Közös szállodai szobán osztozunk, úgyhogy meglesz az esélyed, hogy mindent élőben láss. Most pedig válaszd ki, amit szeretnél, és onnan folytatjuk.

Mike egy pillanatig csak állt ott, és szégyentelenül elképzelte Jamest meztelenül. Vajon a mellkasán is ugyanúgy burjánzik majd a szőr, mint a karján? Mike-nak fogalma sem volt róla, milyen érzés lenne egy kemény mellkast megérinteni a puha helyett, de alig várta, hogy megtudja. Négy különböző inget vett el, még az árcédulákra sem mert ránézni, és elindultak a próbafülkék felé.

– Hé, mi van a többivel? Nadrág? Pólók? Alsónemű? Válassz. Büszke akarok lenni a páromra –kuncogott James, és követte őt.

– Mennyit választhatok? –Mike belenézett a fekete szempillákkal keretezett, gyönyörű kék szemekbe, és a szíve kihagyott egy ütemet. Belehalna, ha egy hotelszobán osztozna Jamesszel, és nem dugná meg ma este.

James vállat vont. –Csak válaszd ki, ami tetszik, és később majd eldöntjük, mi áll jól neked.

– Pontosan mennyire is vagy gazdag? –Mike szemezett vele, miközben még több ruhát halmozott a karjára. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem féltékeny. Úgy tűnt, Jamesnek mindene megvan, amire Mike csak vágyhatott. Okos volt, gazdag, jóképű, és mindennek tetejébe még egy Jaguárt is vezetett.

James felhorkant. –Eléggé gazdag. Most pedig mondd el, hogyan kérnél tőlem sót az asztalnál.

Mike a kezében tartott ruhára nézett, és érezte, hogy forróság kúszik fel a nyakán. –Most gúnyolódni próbálsz velem? Biztos azt hiszed, hogy idióta vagyok.

James a homlokát ráncolta. –Csak mondd meg, mit mondanál.

Ez volt tehát az az ár, amit Mike-nak meg kellett fizetnie a ruhákért. –Jamie, ideadnád a sót, kérlek?–Úgy érezte magát, mint egy idomított majom.

James megállt, és kissé tágra nyílt szemmel pillantott rá. –Ez... igen, ez nagyon szép volt. –Megvakarta a tarkóját, és továbbment a farmerrészleg felé.

Mike követte, figyelve James széles vállának formáját, amelyet a karcsúsított ing szépen hangsúlyozott. Nem volt olyan nagydarab, mint Mike, de majdnem olyan magas, és szép, keskeny csípővel rendelkezett. Mike csak elképzelni tudta, milyen pompásan nézhetett ki a feneke. Legszívesebben beletemetné az arcát, és ott aludna. A gondolatra a homlokát ráncolta, nem tudta, hogy ez furcsa-e vagy sem. Végül is egy másik férfi fenekéről volt szó.

– Lepj meg –mondta James, és egy cipőfal felé pillantott. –Gyere mögém, és lepj meg.

Mike a homlokát ráncolta. Ez nem lenne nagy meglepetés, ugye? Mégis, egy pillanatra letette a ruhákat egy polcra, és halk léptekkel James felé indult, megpróbálta elképzelni, hogy nászúton lévő párként viselkednek. Átcsúsztatta a karját James karja alatt, és hátulról átölelte. –Tetszik valamelyik cipő, Jamie?

James halk sóhajjal dőlt hátra hozzá. –Igen. Be kellene szerezned néhányat, ami illik az új ruháidhoz.

– Akkor válassz nekem. –Mike megszaglászta James fülét. –Olyan kiváló ízlésed van.

James felsóhajtott, és lassan megfordult a karjában. Magabiztos mosolya volt, de az arcán lévő pír sokat elárult. –Miután eldöntöttük, hogy milyen ruhát veszünk, rendben?

– Persze, amit csak akarsz. Nem bánom. –Mike rámosolygott, bár érezte, hogy valaki tekintete hátba szúrja. James nem gondolná, hogy Mike nem tudja rendesen elvégezni a munkáját. Mi a fene volt ez? Sót kérni. James tényleg azt feltételezte, hogy Mike nem néz tévét, vagy mi? Oké, lehet, hogy Mike nem volt Mr. Proper, de ha akarta, eljátszhatta, hogy az. A pokolba is! Az év pasija is lehetne, ha akarná. Mindig is gyengéd és imádnivaló volt. Mindegy.

– Kik vannak itt? Hát nem ő a mi rezidens zsenink? –kérdezte egy mély, férfias hang, és a boldogság kifejezése úgy olvadt le James arcáról, mint a hókupac a radiátor alatt. Megfordult, és egy magas férfit pillantott meg, aki szigorú, szürke öltönyt viselt, hasonlót ahhoz, amit percekkel korábban az egyik próbababán láttak. Napbarnított, kék szemű, fogai olyanok voltak, mint a drága porcelán (ami valószínűleg így is volt), és apró ráncok a szeme sarkában. Ha jobban belegondolt, a fickó maga is egy kicsit úgy nézett ki, mint egy próbababa. Úgy mosolygott rájuk, mint egy tévés műsorvezető.–Látom, idén társaságod van.

James karja fává vált Mike érintése alatt, de a hangja nem árulta el a feszültséget. –Ó, szia, Richard. Beszerzel valamit az utolsó pillanatban?

– Ó, Savannah új cipőt akart venni a konferencia előtt –mondta, és egy fiatal szőke lány felé mutatott a cipőosztályon. Magas sarkú cipőjében ugyanolyan magas volt, mint Mike,de valószínűleg a súlyának az egyharmada. –És nem kell Richardnak szólítanod, csak hívj Richnek. –Továbbra is fenntartotta a nevetségesen széles mosolyt, és kezet nyújtott Mike felé. –És te vagy?

– Mike. –Megrázta Richard kezét, még mindig bizonytalanul, milyen taktikát válasszon, de a karját nem vette le James derekáról. –Egyenesen Los Angelesből jöttem, úgyhogy szükségem van néhány új ruhára a hétvégére.

Richard hosszasan végigmérte, amitől Mike-ban csak még inkább tudatosult, hogy milyen szar ruhákat visel.

– Szóval, régóta ismeritek egymást? –kérdezte, mire James megköszörülte a torkát.

– Nem sokkal a legutóbbi konferencia után találkoztunk.

– De szerelem volt első látásra–vigyorodott el Mike, és megcsókolta James arcát. Ha ez volt az a pasi-élmény, amire James vágyott, akkor megkapta.

Richard lassan bólintott, és visszanézett a feleségére. –Igen, Tabitha Miles tavaly elhozta a férjét,de a szervezők nem gondolták volna, hogy a partnerek között lesznek férfiak is. Szegény fickó végül arcmasszázst kapott.

James hátradőlt, éppen annyira, hogy Mike valóban érezhesse. –A férje egy kedves ember.

Mike vigyorgott. –Ez az, ami olyan nagyszerű abban, hogy meleg vagy. Elmehetek Jamesszel az összes olyan programra, amit a férfiaknak terveznek. –Lehet, hogy James tudta, hogyan kell csúnyán viselkedni, de Mike nem hagyta volna cserben most, hogy egy csapatban voltak.

Richard kuncogott. –Ez nem szexista egy kicsit?

– Nagyon lelkesedik a munkámért –mondta James.

Mike megvonta a vállát. –Nem tudom, hogy ez szexista-e, nem én voltam az,aki a hölgyeket szem előtt tartva tervezte meg az összes programot a résztvevők partnerei számára. Én csak azért jöttem ide, hogy támogassam Jamie-t bármiben, amit csak akar. –Megsimogatta James tarkóját, és adott neki még egy csókot. –Élvezem, hogy rövid időre elszakadhatok a munkámtól.

– És mivel foglalkozol? –kérdezte Richard, közelebb lépve. Kicsit úgy nézett ki, mint egy Ken baba, amit Mike unokatestvére mindig a Barbie kupac aljára helyezett.

– Személyi edző vagyok. Mit gondolsz, Jamie hogyan került ilyen elképesztő formába? –Mike nevetett, és megcsípte James derekát.

Richard felhorkant. –Akkor, ő már egy befejezett projekt?

James kiegyenesedett, ismét megfeszült a háta, de mielőtt válaszolhatott volna, Mike megragadta James ingének alját, és felhúzta, hogy felfedje a hasát. –Most viccelsz velem? –Mike megsimogatta a feszes, lapos izmot, amely megfeszült az érintése alatt. Akkor sem tudott volna jobb ürügyet kitalálni, ha megpróbálta volna. –Ez kőkemény. Ez már csak karbantartás.

Richard széles vigyorral nézett rájuk, amely még a szeme közelébe sem ért. –Akkor talán ezúttal nem rúgják szét a segged a paintballban.

James felsóhajtott. –Amúgy sem érdekel különösebben a paintball, de majd meglátjuk.

Mike szemei tágra nyíltak, és gonosz vigyorral nézett Richre. –Paintball? Hajrá! Jamie, miért nem mondtad, hogy paintball lesz? Annyira király.

Savannah két pár cipővel a kezében odalépkedett. Olyan hosszú volt a lába, hogy tényleg úgy nézett ki, mint egy gazella a szavannán. –Ejnye, ejnye! –Olyan fehér fogsorral vigyorgott rájuk, mint Richardé.

James megköszörülte a torkát, és lehúzta az inget, eltakarva Mike kezét. –Örülök, hogy újra látlak. Jól érzed magad?

Savannah átölelte férje karját. –Őrülten unalmas lesz, de tudja, hogyan győzzön meg arról, hogy vele tartsak.

– Úgy hallottam, a szállodában van spa és szauna –mondta Mike, bár fogalma sem volt róla, hogy van-e.

– Igen, tudom –kuncogott Savannah. –Mehetnénk együtt.

– Csak egy úszónadrágot kell vennem a medencéhez. Hacsak nem akarsz meztelenül fürdeni. –Mike rávigyorgott, és egy kicsit közelebb lépett hozzá.

Richard a karjánál fogva magához rántotta a feleségét. –Velem jöhetsz meztelenül fürödni. Mehetnénk most is.

Savannah kuncogott, és megölelte. –Menjünk, de előbb te kifizeted a cipőmet, édesem. –Megcsókolta a férfi arcát.

Mike kifújta a levegőt. Egy pillanatra azt hitte, hogy Richard meztelenül akar vele fürdeni.

– Később találkozunk –mondta James, és megszorította Mike kezét, amelyeket a kőkemény hasa fölé fektettek.

Richard felsóhajtott, és hátralépett. –Jó szórakozást a bevásárláshoz.

– Viszlát, Rich –mondta Mike vigyorogva.

James felszisszent. –Látod, kivel van dolgom? –sziszegte, amint a páros hallótávolságon kívülre került.

Mike elhúzta a kezét, és felvette a ruhákat. –Igen, seggfejnek tűnik, de most már van egy rendkívül menő pasid, úgyhogy nincs miért stresszelned.

James felsóhajtott, és visszafordult hozzá, visszagyömöszölte az ingét a nadrágjába. –Igen. Nincs szükséged sok kiképzésre, ugye?

Mike vigyorgott, és büszkén kiegyenesedett. –Mondtam, hogy meg tudom csinálni. Még a brit akcentust is el tudom játszani.

James a homlokát ráncolta, dús ajkai álomszerűen mozogtak, valahányszor mondott valamit. –Tudsz?

Mike a hatás kedvéért megköszörülte a torkát, mielőtt akcentust váltott volna. –Igen, imádom James Bondot. Az összes filmet láttam, némelyiket többször is. –Jamesre nézett, hogy lássa, van-e hatása. És bármennyire is próbált James sztoikus lenni, a szeme nagyon sötét lett.

– Megváltoztál –mondta végül James.

– Hm? –Mike nem tudta, mit válaszoljon erre. Nem erre számított. –Hogy érted ezt?

James megvonta a vállát. –Sokkal... szocializáltabb vagy, mint vártam.

Mike ismét angol akcentusra váltott. –Úgy érted, kedves James, hogy egy vademberre számítottál, mégis a tökéletes úriembert kaptad.

James forgatta a szemét. –Kicsit túlzásba viszed a szerencsédet.

Mike felsóhajtott, és elfordult a próbafülkék felé. Mindig kurvára leoltották. –Igen, valószínűleg még mindig részeg vagyok attól a drága bortól.

– Nekem elég józannak tűnsz–vonta meg James a vállát. –Egyébként jó munkát végeztél ezzel a seggfejjel.

– Nem fogom hagyni, hogy ok nélkül szarul érezd magad miatta–mondta Mike, miközben beléptek a próbafülkékbe. –Egyébként is, mi a baja?

James követte őt a csillogó padlón. –A zaklatók a középsuli után is ugyanolyanok?

Ezzel most Mike-ra utalt? –Nem értem.

James felhorkant. –Csak nézz rá. A népszerű srác húsz évvel később. Még mindig a strébert piszkálja.

Mike besétált az egyik nagy fülkébe, becsukta maguk mögött az ajtót, és levette a felsőjét. –Nem értelek. Dögös vagy és gazdag, miért érdekel ez téged? Még akkor is, ha meleg vagy, vagy furcsa.

James pislogott. –Nézd csak, ki beszél.

Mike az arca belsejébe harapott, hogy ne mondjon ki szitkokat. Hőség kúszott végig a gerincén. Megfordult, úgy tett, mintha az ingek között válogatna, de valójában nem akart Jamesre nézni. A beszélgetés aknamezőnek tűnt. Mike csak próbált a valóságban maradni. –Mindegy, akkor legyél te az áldozat.

– Nem vagyok áldozat, és nem hagyom, hogy „köcsögnek” nevezzenek –morogta James, Mike háta mögött járkálva.

Mike mély levegőt vett, és gondolatban elszámolt tízig. –Persze, bocs, bébi. –Magára húzta a drága inget. Sima és puha érzés volt a bőrén, még akkor is, ha semmi illata nem volt.

– Még több ilyen ember van odakint, ezért a konferencia alatt óvatosnak kell lennünk. –James megköszörülte a torkát, és Mike meglátta maga mögött a tükörben. Leült a sarokban álló székre, tekintete fel-alá futott Mike testén. Egyszerre volt kínos és izgalmas.

– Minden rendben lesz. Ez egy jó tesztvezetés volt. –Mike gyorsan begombolta az ingét, és megfordult, széttárta a karját. –Ez rendben van?

James az ajkába harapott, és ujjával végigsimított az állán. –Nagyon is–mondta, de ahogy a szemei csillogtak, Mike számára egyértelmű volt, hogy a közönség élvezte a látványt.

Mike lecsatolta az övét James előtt, csak hogy megnézze, hogyan reagál. Letolta a cipőjét, és kigombolta a farmerját. Egy része már arról fantáziált, hogy itt és most leszopják. Végül is jól elbánt Richy Rich-csel.

James zavartan nézett le a karórájára. Aztán elővette az okostelefonját, és böngészni kezdte.

Mike csalódottan fújt egyet, és felvette a fehér inghez illő, elegáns barna nadrágot. Szép, félig hétköznapi stílus, amit magától sosem választott volna. Talán inkább nyíltan kéne beszélnie a közeledéseiről? Ha James ennyire nem volt társasági ember, talán nem vette észre a jeleket? A seggfej fizetett azért, hogy nézze, ahogy Mike kiveri, de most nem nézett rá?

– Jól áll a nadrág, bébi? –próbálkozott Mike, játszva a pasis szerepet.

James hüvelykujja megállt az érintőképernyőn, és lassan, nagyon lassan felnézett. A szeme körül enyhe feszültség látszott, de elmosolyodott. –Talán egy kicsit túl szűk az ágyéknál? Másik méretet kellene kérnünk.

Mike közelebb lépett egy lépéssel, így a csípője csak centikre volt James arcától. Kezeit a falra tette, James feje fölé. –Vagy talán csak túl nagy a csomag? –suttogta.

James gyorsan hátrahúzódott, és felnézett, Mike arcába. –Nem! Azért vagyunk itt, hogy ruhát vegyünk.

Mike mély levegőt vett, és meghátrált. –Oké, oké. Olyan kibaszott unalmas. Csak gondoltam, szórakoztató lenne itt egy gyors menet –nyögte, és vetkőzni kezdett.

– A nyilvános helyek nem ideálisak a szexhez –mondta James, kezében a telefont szorongatva.

– Szóval, miért nincs barátod? Fogadok, hogy a srácok mostanában állandóan rád hajtanak. –Mike átöltözött a másik nadrágba, amit hozott.

James megvonta a vállát. –Elfoglalt vagyok. És sosem tudhatod, mire vadásznak az emberek, ha egyszer a jövedelmedhez igazítod az életmódodat.

– Hogy érted ezt? –Mike felvett egy nyakkendőt, amit csak a vicc kedvéért vitt be a próbafülkébe. Utoljára jó négy-öt évvel ezelőtt viselt nyakkendőt, egy állásinterjún a Walmartban. Nem volt olyan előkelő, mint a selyem nyakkendő, amit most a kezében tartott.

James hátradőlt, ujjai között forgatva a telefont. –Nem akarok olyasvalakit, akit a bankszámlám érdekel, vagy csak az, hogy hogyan nézek ki.

– Azt hiszem, ezért szerettünk egymásba olyan gyorsan, miután találkoztunk, Jamie. Elkezdtünk beszélgetni, és egyszerűen nem volt rá mód, hogy ne szeressem meg a személyiségedet. Annyira kedves és odaadó vagy. Felizgatsz. – Mike rávigyorgott önmagára a tükörben. Szóval lehet, hogy ő nem volt klasszis, de ez az öltöny biztosan az volt.

Negyedik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

Mike el sem hitte, amikor több teli szatyornyi ruhával, cipővel, fehérneművel és kiegészítővel távoztak az áruházból, amit egymillió év alatt sem engedhetett volna meg magának. Miután James kijelentette, hogy mit kell venniük, Mike nem számított rá, hogy mindent kifizet, ami Mike-ra illett, beleértve a néhány nagyon alkalmi ruhadarabot is.James aztán elvitte a lenyűgözött Mike-ot vacsorázni, és nem ódzkodott a drága ételek kifizetésében sem, így Mike homárt, kaviárt (amiről kiderült, hogy szar íze van) és szarvast evett, és mindezt pezsgővel együtt öblítette le. James egy platina hitelkártyával gondoskodott róla. Mike rájött, hogy a jó ételek mellett még egy olyan fura alakkal, mint James, sem volt macerás beszélgetni. Könnyen rátértek az autók témájára, és James bevallotta, hogy csak azért vette meg a Jaguárt, mert a Mini Coopert, amit tavaly vezetett, nem értékelték annyira, mint szerette volna. Ami azt jelentette, hogy Jamest diszkréten kigúnyolták az autóválasztása miatt. Megtanultaszeretni a Jaguart, de ez nem volt meglepő, hiszen egy kibaszott Jaguar volt.

A szálloda messze állt attól a lepukkant moteltől, amelyet Mike csak órákkal korábban hagyott el. Márványpadlóval és elegáns bőrfotelekkel a hallban olyan volt, mintha egy filmből léptek volna elő. A falakon még műalkotások is voltak. Nem poszterek. Valódi festmények. Az új öltönyében Mike úgy érezte, mintha az övé volna a hely. A régi, elnyűtt zsák, amit magával hozott, már nem illett hozzá, ezért megkérte a londinert, hogy vigye a szobájukba. Már csak egy martini kellett neki, és máris James Bond lehetett. Egy meleg James Bond. Ez tetszett neki.

A londiner kinyitotta nekik az ajtót, és James behúzta Mike-ot a krémszínű színekkel díszített nagy nappaliba. A nagy, padlóig érő ablakok mellett bőrbútorok álltak. Két fotel között egy kis asztal, rajta egy váza friss virágokkal, és Mike egy modern festményt is kiszúrt, amely a bárpult fölött lógott. Még egy nagy, síkképernyős televízió is volt.

Minden olyan elsöprően jó minőségű volt, hogy Mike alig hitte el, hogy itt van. Odasétált az ablakhoz, és az üvegre tette a kezét. Egy darabig csak állt ott, és nézte az éjszakai város ragyogó fényeit. Ezt kapd be, Vega! Mike azt sem tudta mikor történt, de ahelyett, hogy az üvegen keresztül nézett volna kifele, a tekintete James tükörképét kezdte követni. Mint egy CIA-s kém, aki titokban figyeli a célpontját.

James egy bankjegyet nyomott a londiner kezébe, és a férfi magára hagyta őket a pompás lakosztályban. Ez még nem volt minden. Mike tekintete egészen addig követte a fantom Jamest, amíg az el nem tűnt a szomszédos szobában, csupán a kis bőröndjével.

Mike elmosolyodott magában, és megfordult, hogy kövesse őt. Ha nem most jött el az ideje, hogy beinduljanak, Mike nem tudta, mikor jön el az az idő. Lefogadta, hogy egy ilyen helyen van jakuzzi a fürdőszobában. Az ajtókeret mellett pózolt, és Jamesre vigyorgott. Tudta, hogy jobban néz ki, mint valaha, és egymillió dollárosnak érezte magát a bőrcipőjében. –Szia!

James rámosolygott, miközben aprólékosan pár összehajtogatott alsóneműt és zoknit rakosgatott egy fiókba, amely az egyedül álló franciaággyal szemben állt. –Remekül nézel ki. Alig várom, hogy lássam az arcukat holnap.

Mike úgy vélte, ez jó kezdet, így hát lazán, zsebre dugott kézzel lépett be a szobába. A pezsgő még mindig pezsgett a fejében. –Meg akarod nézni a jakuzzit, bébi? –A hatalmas, bőrrel borított fejtámlás ágy majdnem ugyanilyen csábítónak tűnt.

James pislogott. –Elmehetsz, ha lazítani akarsz.

Mike meglazította a nyakkendőjét. –Inkább a pasimmal töltenék egy kis időt helyette –mondta, és közelebb lépett Jameshez. Tényleg szükség volt rá, hogy ezt Jamesnek is lebetűzze? „S-Z-E-X. A-N-Á-L”.

A fiók becsapódott, és James összeszűkült szemmel pillantott rá. –Mike, úgy tűnik, itt valami félreértés van. A szex nem része az egyezségnek, nem kell tovább színlelned, és szabadon szórakozhatsz, amíg senki sem lát minket.

Mike az arca belsejébe harapott, nem tudta, mit mondjon. Jamesnek megvolt ez a tulajdonsága, hogy mindenkit kellemetlen helyzetbe hozott. –Miért kell úgy bánnod velem, mint a szeméttel, mi? –morogta Mike a végén, és levette az öltönykabátját, ami hirtelen hamisnak tűnt. Mintha öltöztetősdit játszott volna.

James lehajtotta a fejét. –Nem értem. Megkértelek, hogy legyél a partnerem a konferencián. Ez nem foglalja magában a szexet. Nem szexelek random srácokkal.

– Valami baj van velem? Nézni akartad, ahogy kiverem, de nem akarsz hozzám érni? Én ezt nem értem. –Mike növekvő indulatossággal tárta szét a karját.

James hátrált egy lépést, de az arca továbbra is sztoikus maradt. –Ez nem jelenti azt, hogy bármi mást akarok csinálni. Nem értem, miért utalsz folyton arra, hogy szexelnünk kell. Nem ismerlek másként, csak egy srácként, aki folyton lejáratott a suliban.

Mike alig hitte el, amit hallott. –Az évekkel ezelőtt volt! Kit érdekel? Akkor is dögös voltál számomra, most is dögös vagy, úgyhogy számomra csak logikus volt, hogy lefeküdjünk egymással. Nézz csak rám! Miféle bu...  homoszexuális vagy te? –Mutatott Mike a testére.

James ádámcsutkája megremegett, és elfordította a tekintetét Mikeról. –Nekem ez fontos. Csak... menj és használd a jakuzzit, ha akarod.

Mike lehúzta a selyemnyakkendőt, és az ágyra dobta. –Azt hiszed, hogy feltaláltál valami puccos-csinos gépet, és sokkal jobb vagy nálam? –Érezte, ahogy a düh bizsergése felforrósodik az ereiben.

James felhorkant, és elutasító mozdulattal megrázta a fejét. –Tényleg? Hát, én találtam ki. Azok az emberek, akik a konferenciára jöttek ide, csak forgalmazni tudják. Ennyi az egész. Ez nem elég jó neked?

– Nem én vagyok az, aki kerüli a szexet, úgyhogy azt hiszem, ez nekem elég. A Jaguár is segít. –Ferde vigyort villantott Jamesnek, de abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, James szeme jegessé vált.

– Akkor miért lennél te elég jó nekem? Mit értél el az életedben?

Mike-ot annyira megdöbbentette a támadás, hogy egy lépést hátrált és megtorpant. Mondani akart valamit arról, hogy dögös, de megakadt a torkán, amikor eszébe jutott, hogy James már mondta neki, hogy Mike csak egy a sok csinos arc közül. –Én... tudok, ó a kurva életbe – bökte ki.

– Valószínűleg tudsz autókat javítani. –James megrázta a fejét. –De nem tudtál olyan biztos munkát szerezni, ami valóban elfogadhatóan fizetne. A középiskola után halálra dolgoztam magam, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Te mit csináltál?

Mike lenyelte a torkában felgyülemlő epét. Ez több volt, mint igazságtalan. –Én akartam csinálni dolgokat –sziszegte. –Fogalmad sincs, min mentem keresztül! És tudok autókat javítani. És más dolgokat is.

James közelebb lépett egy lépést, és széttárta a karját. –Dolgok? Én is akartam dolgokat csinálni, de túl sok munkám volt ahhoz, hogy állandóan bulizzak.

– Ó, fogadok, hogy nem volt időd bulizni az egyetemen, amit a szüleid fizettek. Egy fantáziavilágban élsz. Az olyan srácoknak, mint én, nem így volt! –Mike nagy levegőt vett, mert a legszemélyesebb módon érezte magát megtámadva. Olyan módon, ahogyan egy olyan valaki, mint Vega, soha nem tudta volna elérni őt.

James halk kuncogással a tarkójára kulcsolta a kezét. –Nem, és ha nem sikerült volna, akkor nyakig ülnék az adósságban. Az egész az én munkám. És te mit csináltál? Nem vagy idióta, akkor miért nem vagy valahol vezető beosztásban? Hány éves is vagy, huszonhét?

Mike érezte, ahogy a forróság elönti az arcát, és idegesen játszadozott új ingének egyik gombjával. –Nem tudtam megtenni, amit akartam. A családom abban a pillanatban mosta kezeit, amikor előbújtam. Semmiben sem hasonlít a tiédhez! Fogalmad sincs, min mentem keresztül! –Felemelte a hangját, bár nem állt szándékában. –Hajléktalan voltam, nem volt pénzem, és nem volt hova mennem. Biztos kurvára boldog lehetsz magaddal. Fizethetsz Mike Millernek, hogy egész hétvégén parancsolgass neki. Baszd meg!

James a homlokát ráncolta. –Igen, így van. Most az egyszer Mike Miller azt teszi, amit én mondok, nem pedig fordítva. Én pedig jól érzem magam.

Mike dühösen ökölbe szorította a kezét, de nem volt hová mennie, ha vasárnap meg akarta kapni a pénzét. Érezte, ahogy a körmei belemarnak a tenyerébe. –Akkor itt vagyok –recsegte, és igyekezett nem üvölteni és nem ütni.–A kibaszott szórakozásod. Az idióta, aki semmit sem ért el az életben.

James nyelt egyet, és tekintetét továbbra is szilárdan rá szegezte. –Mindketten fáradtak vagyunk. Menjünk aludni.

Mike vicsorított. –Azt csinálsz, amit akarsz, baszd meg. Én megyek, és megfürdök. –Megfordult, mielőtt a szeme túlságosan szúrni kezdett volna. Még soha életében nem érezte magát ennyire megalázva. Az egyetlen dolog, ami még mindig itt tartotta, az a pénzösszeg ígérete volt, ami segíthetett volna neki új életet kezdeni. James olyan kiváltságos rohadék volt. Mike egyik álmának sem volt esélye arra, hogy valóra váljon. Nem számított, hogy mit akart csinálni a középiskola után, soha nem volt pénze arra, hogy megpróbálja.

A lehető leggyorsabban besétált a fürdőszobába, és először fel sem kapcsolta a villanyt, a tükörbe nézett a sötétben, amelyet csak egy kis ablakon beszűrődő fény tört meg. Mély, hosszú lélegzeteket vett, miközben a másik Mike Miller a fogát csikorgatva küzdött a fejében és a mellkasában növekvő perzselő forrósággal. Csak percek múltán nyomta meg a villanykapcsolót, megvilágítva az aranyszínű mozaikkal borított falakat. A fürdőszoba hatalmas volt, a pulton egy tálszerű mosdókagylóval, egy tágas zuhanyfülkével, mögötte pedig egy nagy káddal a sarokban.

Most, hogy itt volt, azt kívánta, bárcsak elővette volna a bort a táskájából. Másrészt, vajon az ivás még nagyobb lúzert csinálna belőle James szemében?Mély lélegzetet vett, miközben megnyitotta a csapot. Nem is tudta, mi volt rosszabb, ez a nap, vagy az a nap, amikor a testvére melegpornót talált a számítógépén, és Mike úgy döntött, tisztázza, hogy ki is ő valójában. Kibaszott rossz döntés.Úgy gondolta, hogy az volt a megfelelő alkalom, hogy coming out-oljon, még akkor is, amikor az apja szarrá verte és kidobta. Mike-ot túlságosan lefoglalta, hogy elképzelje a sok meleg szexet, amit a családjával dacolva át fog élni. De semmi ilyesmi nem történt. Soha nem találkozott senkivel.Soha nem volt képes felismerni, hogy ki meleg és ki nem. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megrémítette, hogy esetleg ráhajt egy heteró srácra, és a végén élete végéig kigúnyolják. A szorongás olyannyira hangulatgyilkos volt, hogy nem bírta elviselni.Mielőtt Mike észbe kapott volna, Vega benzinkútjánál kötött ki, hogy meg tudjon élni, és ez volt a szexuális életének a halála. Az biztos, hogy olyan dolgokról fantáziált, amiket megtehetne, amik megtörténhetnének, de pénz, autó és mobiltelefon nélkül csak a fantáziája maradt.

Fantáziák a „mi lett volna, ha” világában. Mi lett volna, ha megdugja azt a rút kiskacsát, a meleg fiút a suliban? Mi lett volna, ha sikerült volna titokban megállapodniuk?

Amikor a víz megtöltötte a kádat, levette a ruháit, amelyek amúgy sem álltak jól neki, és szépen összehajtogatta őket, mielőtt belecsusszant a vízbe. A vízbe merüléstől újra nehezen lélegzett, és próbált nem sírni. Ő nem volt söpredék. Csak sosem jött össze neki semmi az életben. Nem kellett volna kitárulkoznia. Sokkal jobb lett volna, ha csak egy agglegény marad, aki nyilvánosan flörtöl a lányokkal, de soha nem vesz el egyet sem.

Sosem volt túl sok szerencséje, de ez a „lehetőség”, amit James kegyesen felajánlott neki, csak egy hatalomfitogtatásnak bizonyult, egy felnőtt férfi visszavágásának, egy srácnak, aki az iskolában szívatta. Mennyire nevetséges volt ez? Először James felajánlott Mike-nak minden szépet, olyan ruhákat, amelyekben jól nézett ki, aztán kiderült, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy Mike akár csak távolról is vonzó legyen számára. Lehet, hogy a seggfej végig ezt tervezte, ki tudja? Amit Mike a legjobban megvetett, az az volt, ahogy James ránézett, amikor elmondta neki, hogy milyen szemétláda is Mike a szemében. Az a tekintet olyan fagyos volt, de tele elégedettséggel, mintha James most érte volna el azt a valamit, amire egész életében várt. Mike lefogadhatta, hogy a rohadék ma éjjel úgy fog aludni, mint egy csecsemő, és mindezt azután, hogy Mike túltett magán, hogy bebizonyítsa, mennyit ér.

Egész nap „baby”-nek és „Jamie”-nek szólította. Bókokat osztogatott Jamesnek, a legtöbbjük valódi volt, és olyan udvarias volt, amennyire csak lehetett. Mike-nak rosszul esett belegondolni, hogy James valószínűleg egész nap csak nevetett rajta. Mike vett még egy mély lélegzetet, és a forró víz alá merült. Egy aprócska része zavarba jött attól, hogy elképzelte, hogy olyan valaki lehetne, akibe James belezúghat.Micsoda kibaszott hülye ötlet. Valószínűleg úgysem jönnének ki egymással, de amikor meglátta Jamest, ahogy ott állt a Jaguár mellett, abban a napszemüvegben és fehér ingben, a semmi közepén, Mike azt hitte, hogy délibábot látott, hogy ennyire vonzódott Jameshez. Majdnem olyan magas volt, mint Mike, olyan férfias alakja volt, széles vállakkal és keskeny csípővel... Mike annyira szerette volna megérinteni, ugyanakkor annyira gyűlölte is. A melegség okozta szégyen soha nem hagyta el igazán, bármennyire is magabiztosnak vallotta magát. Az egész csak egy fal volt, amit azért emelt, hogy ne bántsák a homofób megjegyzések. Amikor James testére gondolt, az izmos hasára, amit megérintett, vagy arra, hogy megcsókolja a borostás arcát, a szégyen nem tűnt el, de könnyebben elviselhetővé vált, mivel a jutalom olyan finom volt.

Zihálva dugta ki a fejét a víz alól. Ezt a hétvégét jól kellett befejeznie, találnia kellett magának egy pasit Las Vegasban, hogy úgy dughassanak, mint a nyulak. Annyira elege volt abból, hogy szerzetesként éljen.

Csak akkor hagyta el a kádat, amikor a víz már kezdett kihűlni, de mindent megtett, hogy még egy kicsit a fürdőszobában maradjon. Újra James szemébe nézni az utolsó dolgok közé tartozott, amire vágyott. Azon felül, hogy gúnyolódtak rajta, még szexuálisan is visszautasítva lenni egyáltalán nem volt szórakoztató.

Végül a csípője köré tekerte a bolyhos szállodai törölközőt, és lenyomta a kilincset. Meglepődve látta, hogy a hálószobában sötétség van, még inkább, amikor a mögüle érkező fénysugár James lábára esett, amely majdnem az ágy széléig ért. Mike kihajolt a fürdőszobából, és lekapcsolta a villanyt, félhomályba temetve a hálószobát. Most, hogy a szeme már kezdett hozzászokni, közelebb lépett az ágyhoz, ahol James az oldalán feküdt, a takaró alatt összegömbölyödve, mintha elaludt volna, várva a saját fürdőidejét. Hála Istennek, hogy az ágy másik felét üresen hagyta, mert Mike nem szeretett volna a földön aludni.

Kétkedve vette fel a CK pizsamanadrágot, amit James szerzett neki, de mégis felvette, mert különben meztelenül vagy csak alsónadrágban kellett volna aludnia. Mike még egy utolsó hosszú pillantást vetett az ablak mögötti ragyogó fényekre, és Jamesnek háttal bebújt az ágyba.

Már csak két nap volt hátra.